„Az igaz művészet kalauz. Elvezet Istenhez.”

(II. János Pál)

 Tisztelt jelenlévők, kedves mindnyájan!

Szeretettel köszöntöm  Önöket Vámos István grafikus, festőművész kiállításán, amely az Ars Sacra országos fesztivál keretein belül valósul meg Tordason, és tisztelettel köszöntöm körünkben a művészt és családját, vendégeit.

Mivel István nem Tordason él, valószínűleg kevesebben ismerik őt közülünk, bár időnként feltűnik e templom falai között vasárnap délelőtt. Én először az utcánkban találkoztam vele fűnyírás közben,  váltottunk is pár szót, de csak most, évekkel később tudtam meg, hogy a ház, ami előtt találkoztunk, egy műtermet is rejt magában. Nagy örömömre szolgál, hogy ide is elhozta alkotásait, és így egyszeriben feltárul előttünk a művész szerény személyéből is valami, valami abból a titokzatosságból, ami az alkotót körülveszi. 

Vámos István miskolci születésű, de középiskolás évei óta Budapesten él. A piarista gimnázium diákjaként érettségizett, s ez meghatározó szellemiséget jelentett és jelent számára a mai napig. Érettségi után az Iparművészeti Főiskolára jelentkezett, s mivel nem vették fel, kitanulta a műszerész szakmát.  

Autodidakta módon tanult rajzolni,  a nagy elődök felfedezésével, miközben a Budapesti Műszaki Egyetemen vegyészmérnöki diplomát szerzett. Tanárembernek vallja magát,  hiszen évtizedek óta oktatja az ifjúságot, lemondva ezzel a direkt művészi pályáról. A tanítás mellett a 80-as években a Magvető és a Tankönyvkiadó számára készített szépirodalmi illetve tankönyv-illusztrációkat, szép számmal.

2005 óta tagja és titkára az Olajág Keresztény Művészeti társaságnak, melynek éves vándorkiállításain rendszeresen szerepel. 

2010-ben gyűjteményes kiállítsa volt a Budapesti Művelődési Központban, tavaly decemberben pedig a jezsuiták Párbeszéd Házában szerepelt egy nagyszabású tárlaton. 

Egyébként Budapesten él, 4 gyermeke, négy unokája, és kevés szabadideje van.

Itt látható kiállításának nem adott címet, de bennem tegnap este megfogalmazódott egy: „Égbenéző”. A címadásban az egyik, itt a tárlaton is látható tusrajz segített, mely a Csillagnéző címet viseli. 

Ezzel kapcsolatban II. János Pál pápa szavait idézem: 

“Szükségünk van megtalálni Istent, de Őt nem találhatjuk meg a zajban és nyugtalanságban. Isten a csend barátja. Nézzétek a természetet, ahogy a fák, a virágok, a fű csendben növekszik; nézzétek a csillagokat, a Holdat és a Napot, ahogy csendben haladnak… Szükségünk van a csendre, hogy megérinthessük a lelkeket.”

Az itt látható válogatás az Ars Sacra fesztiválra készült, s ez meghatározza a kiállított művek tematikáját, hiszen a művész kedves szentjei, az evangélisták, bibliai történetek szereplői, Piéta, ikonok, ikon-tanulmányok sorakoznak a szemünk előtt. 

Nagyrészt egyedi grafikákat látunk, főként tus- és tinta-rajzokat, néhány akvarellt, a rajzlapon pedig az embert, általában egyet, esetleg kettőt, időtlenségben, a környezet látszólag nem fontos, a lényeg a belső történés, a lélekharc, s ezt az arcvonások, a gesztusok közvetítik. 

Első pillantásra Szalay Lajos Kossuth- díjas grafikus rajzai jutnak eszünkbe, és nem véletlenül, hiszen Vámos István tiszteletbeli mesterének tekinti őt, és mint a legnagyobb magyar grafikust, a nagy elődöt emlegeti. 

A fekete vonalak tisztaságából az akvarellek vezetnek át minket az ikon-tanulmányokhoz, ikonokhoz, és hoznak színt a rajzlapokra. A művész alkotásai szemünk előtt változnak át szabad szárnyalású grafikából a szigorú rendet képviselő ikonokká.

Érdekes ez a fordítottnak tűnő alkotói út, ahogy a szabad rajz világából a kötött formák és színek rendjéhez közelít a művész, mintegy feláldozva ezzel alkotói szabadságát. 

István bevallása szerint egyelőre kevés az az idő, amit alkotásra tud fordítani, hiszen azt csak szabadidejében művelheti, de reméli, hogy idővel ez is változik. Kívánom, hogy így legyen!

A jelenlévőknek végszóként Goethe szavait idézem: 

„Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt,
hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt és amennyiben
lehetséges, tegyünk valami jót! Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy
amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken és minél kisebb
befolyást enged azoknak. “

Kívánom, hogy az itt kiállított művek Istenhez vezető kalauzként szolgáljanak. 

A kiállítás a jövő hét folyamán is megtekinthető, kérem, vigyék hírét a helybelieknek.

Borka Mária