Szentlélek Úristen, add kegyelmedet, hogy bűneimet megismerjem, szívből megbánjam, és őszintén meggyónjam!

Jácint atya által összeállított lelkitükör Isten tízparancsolata alapján nyújt segítséget a lelkiismeret vizsgálathoz, a szentgyónásra való felkészüléshez.

Lelki tükör

A „főparancs” első része: Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből. Hogy állok ezen a téren?

A „főparancs" második része: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Szeretem-e magamat, és így képes vagyok-e másokat is szeretni? A szeretet nem érzés, hanem annak belátása, hogy valaki érték, értékes, és ezért áldozatot hozok érte.

Vétkezni lehet gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Ennek szellemében kell a lelkitükröt értelmezni.

Sem az aggályosság, sem az erkölcsi lazaság nem megengedhető. Egyik sem jobb a másiknál, mind a kettő a lelkiismeret torzulása.

Alapelv a szentírási norma: ami a lelkiismeret ellen van, az bűn.

1. Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!

Az első parancs előírja és megparancsolja a hitet, a reményt és a szeretetet. Ezeket a sarkalatos erényeket a vallásos élet gyakorlásával, az imádsággal lehet begyakorolni.

Az imádás a teljes személy, az értelem, az akarat és az érzelem hódolata Isten előtt. Van-e része életemben az imádásnak?

Imádkozom-e reggelente? Eltervezem-e, hogyan fogom ma Istent és embertársaimat szolgálni?

Imádkozom-e esténként? Hálát adok-e a napért? Végzek-e lelkiismeret-vizsgálatot?

Napközben eszembe jut-e Istenem, szólok-e Hozzá?

Odafigyelek-e imámra, hogy valódi beszélgetés, igaz Isten-tisztelet legyen, vagy csak sablonos szöveg?

Törekszem-e a családi közös ima kialakítására?

Imádkozom-e a családomért, szeretteimért?

Imádkozom-e a világban lévő nyomorúságokért, bajokért?

Imádkozom-e a halottaimért?

Vannak-e életemben bálványok, amelyektől függök, amelyek kiszorítják életemből Isten jelenlétét?

Ragaszkodom-e valamihez, vagy valakihez túlzóan, bűnösen? Mi az amiért bármit föláldoznék?

Hittem-e babonában, mágiában, varázslásban? Végeztem-e ilyent?

Jártam-e jósnál, kuruzslónál?

Igyekezem-e megismerni a hitemet, annak tanítását?

Egyetértettem-e Isten, hit vagy vallásellenes beszédekkel, mozgalmakkal, szervezetekkel?

Szeretem-e az Egyházamat? Ha kell, kiállok-e érte?

Tiszteletben tartom-e mások hitét, vallását?

Ha megfogadtam valamit Istennek, betartottam-e?

Ígérgetek-e fölöslegesen?

2. Isten nevét hiába ne vedd!

Isten Neve szent, a teremtett világ öntudatlanul is tiszteli. Az embernek tudatosan kell Őt megdicsőíteni.

A keresztény ember Isten Nevét hordozza, hiszen az Ő nevére vagyunk megkeresztelve, így az Ő Nevének minden gyalázata ránk is hull.

Káromkodtam-e? A káromkodás Isten, szentek, szentségek szidása, nem méltó módon történő emlegetése. Milyen gyakran? (A trágárság sem helyes, de más súlyú dolog.)

Szoktam-e emlegetni Isten nevét fölöslegesen, tiszteletlenül?

Mondok-e egy fohászt, ha káromlást hallok?

Esküdöztem-e fölöslegesen?

Szent dolgokkal tréfálkoztam-e?

Oda figyelek-e a beszédem tisztaságára?

Szégyelltem-e hitemet, ha szükséges volt megvallottam-e Isten Nevét?

3. Az Úr napját szenteld meg!

Az Egyház azért írja elő a vasárnaponkénti misén való részvételt, mert a hit hallomásból ered, s az embernek hallania kell újra és újra, hogy Krisztus föltámadt a halálból, és hogy értünk adatott.

Vasárnap, ünnepnap mulasztottam-e szentmisét? (Aki beteg, vagy súlyos okból akadályoztatva van, az föl van mentve a misén való részvétel kötelezettsége alól.)

A misén kívül megszenteltem-e a vasárnapot és az ünnepeket? Tartózkodtam-e a szolgai munkától?

Pihenésre és ünneplésre fordítottam-e az egyházi ünnepeket?

Elkövettem-e mindent, hogy a szentmisén áldozhassak?

Figyelek-e a szentmisén?

Tudok-e ünnepelni, másoknak, a családomnak ünnepet készíteni?

Elrontottam-e mások ünnepét?

A bűnbánati napokon szoktam-e valamit tenni Isten iránti szeretetből? (Ha elfelejtettem, pótoltam-e más napon?)

4. Atyádat és anyádat tiszteld!

Tisztelni azt jelenti, hogy elismerjük valakinek az életünkbe betöltött szerepét, tehát a tisztelet nem érzés. Más büszkének lenni a szüleinkre és más tisztelni őket. Ha büszke is lehetek rájuk, az Isten külön adománya. Máshogyan kell tisztelni gyerekkorban és máshogy felnőttként.

Tisztelem-e szüleimet? Engedelmes vagyok-e? Próbálok-e örömet szerezni nekik?

Lehetőségem szerint felnőttként gondoskodom-e az idős szüleimről, nagyszüleimről?

Gyermekként segítek-e szüleimnek az otthoni munkában?

Imádkozom-e a családomért, szüleimért, nagyszüleimért, testvéreimért?

Imádkozom-e házastársamért, annak szüleiért?

Imádkozom-e gyermekeimért, jövőjükért, hitükért?

Megtisztelem-e az anyaságot?

Meg tudom-e bocsájtani szüleim gyöngeségeit, esetleges bűneit?

Meg tudom-e bocsájtani gyermekeim gyöngeségét?

El tudom-e fogadni, megbocsájtom-e házastársam gyöngeségeit, hibáit?

Tisztelem-e az idősebbeket (iskolában, utcán stb.)?

Segítem-e a gyöngébbeket?

Egyetértek-e - akár szavaimmal, akár viselkedésemmel - a családi élet és szeretet bármilyen lejáratásával, kifigurázásával?

Lehetőségem szerint védem-e a családi élet szentségét, kérem-e ebben Isten segítségét?

Hozok-e áldozatot a nehéz helyzetben lévő családokért?

Tisztelettel vagyok-e elöljáróimmal szemben?

Tisztelettel viselkedek tanáraimmal szemben?

5. Ne ölj!

Az életnek van megengedett kioltása, mint az önvédelem, és van meg nem engedett kioltása, ez a szándékos gyilkosság, ami égbekiáltó bűn.

Az emberi élet szent a fogantatástól kezdve, vigyázok-e rá, tisztelem-e?

Volt-e abortuszom, működtem-e közre ilyen gyilkosságban, helyeseltem-e ezt a gyakorlatot?

Vigyáztam-e a magam és mások egészségére, testi épségére?

Törekszem-e a szív békéjére, mert abból származik minden keserűség, harag és gyilkos indulat?

Szoktam-e verekedni, durva lenni, gúnyolódni? Másoknak fájdalmat okozni? Ha megbántottam valakit, próbáltam-e jóvátenni?

Fékezem-e a haragomat és indulataimat?

Haragszom-e, gyűlölök-e valakit?

Törekszem-e a kiengesztelődésre, megbocsájtásra?

Imádkozom-e azokért, akik megbántottak, akikre haragszom?

Tiszelem-e az élet bármilyen formáját?

Vigyázok-e az élőlényekre, nem kínzom-e azokat fölöslegesen?

Tisztelem-e az időseket, próbálom-e enyhíteni szenvedéseiket? Elitéltem-e az aktív eutanáziát?

Készülök-e saját halálomra?

Tudatosítottam-e magamban, hogy az öngyilkosság bűn, súlyos lázadás Isten ellen?

Csábítottam-e mást bűnre?

Van-e bennem részvét és segítőkészség a bajbanlévők, a szenvedők és a szegények iránt?

Vétettem-e a közlekedési szabályok ellen?

6. Ne paráználkodj!

Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, így a nemiség Isten akaratából fakad. Kiteljesedett emberség csak a nemiség integrálásából fakad.

Tiszteletben tartom-e a sajátom, és mások testét?

Küzdök-e azért, hogy a testi ösztöneimet én irányítsam, és ne azok engem?

Paráználkodtam-e? Gondoltam, beszéltem-e tisztátalant? Néztem, olvastam-e szándékosan ilyet?

Törtem-e házasságot?

Vigyázok-e házasságomra, a házastársi hűségre?

Tettem-e ki veszélynek házasságomat? Ápolom-e magamat, a testemet, a külsőmet, hogy ne nehezítsem meg házastársam hűségét?

Cselekedtem-e tisztátalant - mással vagy magammal? (Az önkielégítés vagy éretlenség, vagy bűn.)

Nem viselkedtem-e kihívóan, szemérmetlenül?

Előzékeny és udvarias vagyok-e?

Tudom-e, hogy a homoszexuális kapcsolat bűn?

7. Ne lopj!

A teremtett világ javainak egyetemes rendeltetése van. A fölösleg nem jogos tulajdon, de a magántulajdon szent, semmilyen erőszakkal nem lehet azt senkitől elvenni.

Vigyázok-e a világ javaira, ezeket az „unokáinktól kaptuk kölcsön”?

Szoktam-e pazarolni az anyagi javakat: étel, pénz stb.?

Becsülettel dolgozom-e?

Vettem-e el olyat, ami nem az enyém? Visszaadtam-e már? (Amit titokban vettem el, azt lehet titokban visszatenni.)

Szoktam-e lehetőségeimhez mérten másokat anyagilag is támogatni?

Betartom-e a szerződéseket?

Szoktam-e bliccelni?

Vigyáztam-e magam és mások holmijára?

Törekszem-e a nagylelkűségre?

Felelősnek érzem-e magam a közösség javaiért (iskolában, utcán, vonaton)?

Nem „lopom-e” az időt? Becsülettel végzem-e kötelességeimet.

8. Hamis tanúságot ne szólj embertársad ellen!

A hazugság az igazságnak meg nem engedett eltitkolása, amikor a másiknak joga lenne tudni az igazságot, és azt eltitkolom előle. A hazugság sátáni bűn.

Törekszem-e az igazságra? Az igazság ugyanis Jézus szerint szabaddá tesz minket.

Eléggé nyílt vagyok-e?

Kerülöm-e a kétes, nem egyértelmű helyzeteket? Tolakodó vagyok-e?

Hazudtam-e? Okoztam-e ezzel másnak kárt? Próbáltam-e jóvátenni?

Rágalmaztam-e? Fogtam-e másra olyat, ami nem igaz? Jóvátettem-e ezt?

Megvédtem-e más becsületét, ha tehettem?

Elviselem-e az igazságot?

Harcolok-e, föllépek-e az igazságtalanság ellen?

Egyetértettem-e, támogattam-e akár szóban, akár viselkedésemmel bármilyen rasszista megnyilvánulással?

Szoktam-e megszólni másokat?

Észreveszem-e másokban a jót? Szoktam-e megdicsérni másokat?

Szoktam-e dicsekedni?

Hiú vagyok-e?

Igényes vagyok-e abban, hogy mit olvasok, vagy hallgatok?

Betartom-e adott szavamat.

9-10. Embertársad házastársát ne kívánd! Se más egyebet, ami az övé, ne kívánd!

A kívánság nem érzés, hanem törekvés. A kívánság a szívben születik, és onnan kerül a tetteinkbe.

Vigyáztam-e a szívem tisztaságára?

Irigykedtem-e (más értékeire, tehetségére stb.)?

Szívesen adtam-e rászorulóknak (tulajdonomból, időmből)?

Elfogadom-e külső-belső adottságaimat? Megbékéltem-e magammal?

Kapzsi vagyok-e?

Elfogadom-e házastársam adottságait?

Törekszem-e Őt szépnek látni?

Féltékeny vagyok-e?

Törekszem-e hibáim kijavítására?